Engem egy hadsereg nemzett, pedig épp nem is volt háború.
Mit képzelsz magadról, drága gyermekem, Magyarország?! Neked tényleg Usztics Mátyás mondja meg, hogy mi a magyar?
Ez a korlátolt, lefedezett, intellektuálisan kihívásokkal küzdő beteg segédszínész? Bocsika van. Öltözhetnek a hülyék díszmagyarba, hordhatnak kaftánt, bekecset stb., de nem mondhatják meg, hogy a Nemzeti Színház mit játszik.
Ez azért van, mert a Nemzeti Színház egy színház, éppen olyan, mint a többi, bár sokkal rondább, nem mi tehetünk róla, egy idegbeteg politikus rendezte így el. Köszönjük, sikerült.
Usztics? Ülök a nagy magyar érdekbilin, és nem értem, honnan jött ez a hívás: hallai!, Usztics, mintha nem magyar név lenne, de lecsekkolom a bevett nácijaimmal, szerintük?
Imádom ezeket a Nemzeti Színházat nagyon megvédő hazafyakat, rettenetes bennük az elán, tényleg szeretném tudni, hogy akkor most rendben van-e Az ember tragédiája, mert abban rengeteg utalás, ugye?, kitekintés, finom irónia.
Jönnek a magyarjaink, ellene Alföldi Róbertnek, aki bizony magyar, és olyan szintidőket fut, amit ti, szerencsétlen igyekvők, ha akarnátok sem.
Borzalmas érzés lehet tehetségtelennek lenni, nem akarom tudni, bocs.
Látjuk a fekete leplet, nem vagyunk sehol, buták vagyunk, tehetségtelenek, nincs ötletünk, de szeretnénk, ha János, a vitéz, Vak bél, a király, meg a többiek úgy húznának át nemzetünk egén, hogy csíkot, de legalább.
Annyira sajnálom, hogy nem lett jobb történelmünk nekünk. Pedig lehetett volna, csak háborút kellett volna nyerni, nem veszíteni. Bocs.
Magyarország, szeretett és tisztelt képviselőnk, Pálffy izé, a nemzet temploma, talán lejárt lemez, a XIX. század is elmúlt, de persze mi nem lépünk be a XX.-ba se, soha, semmit, semmikor.
Szeretnénk szeretni.
Magyarország elsődleges küldetése, hogy nem hajlandó elfogadni a XX. századot. Feudalista logika, beteg önértelmezés, kik ezek a hülyék, könyörgöm, senkit sem akarok látni, sem hallani. Nem akarnak semmit, csak visszafogni, heló, rettenetes élet várna ránk, ha rátok hallgatnánk, de szerencsére nem, sohasem, új nemzedék, már a nők is lehetnek felül.
És igen. A Nemzeti Színház lehet épeszű, modern, sőt posztmodern. Akkor is, ha a tervezője egy buzoid giccsnek tervezte meg (át). Ha gyakorló szemét vagy, akkor is kötelességed, hogy kiállj Alföldi Róbert mellett, mert a te szabadságodat védi, nem a sajátját.
Gyorsulj fel, gyilkolj, ha kell.
(Hócipő, XXII/26, 2010. december 29., 5. o.)
