Ér ennyit?

Hétfőn este meglepően kedvező időben vetítette le a Duna A fideszes zsidó, a nemzeti érzés nélküli anya és a mediáció ultrahülye című dokumentumfilmet. Ahogy megnéztem, rá kellett jönnöm, hogy nem csak e film címe elmeháborodott, hanem gyakorlatilag az egész ország!

Hajdú Eszter arra vállalkozott, hogy intimnek tetsző stábjával nyomában ered napjaink egyik divatos hisztériájának: a politikai gyűlölködésnek. Egy-egy (volt) barátot és családot állított középpontba, és próbálta analizálni ezt az új és veszélyes elmebajt!
Már az alapkérdés (hogy az a qrva politika mennyire teheti tönkre napjainkat?) is igen aktuálisnak tűnt, de a szereplők révén arra is választ kaphattunk, hogy - pártállástól függetlenül - e lángoktól ölelt piciny országban több politneurotikus rója az utcákat, mint a világ boldogabbik felén!
Az első részben két zsidó vallású Gábor (Székely, aki a Szerencsejáték Zrt. elnöke; és Sebes, aki fővárosi fideszes képviselő) barátságának holtvágányra parkolásánál asszisztálhatunk. Inkább kínos volt látni, ahogy az előbbi mondvacsinált indokokkal próbálta púderozni az elhidegülést, ám az FD-s kollégának csak sikerült kiugratnia a nyulat. Kiderült, hogy a SzG azt nem bírta megbocsájtani SG-nek, hogy az átigazolt a Szadiból a FD-be, s - gondolom a jobboldalon kötelező rituáléként - még sok csúnyaságot is elhadart a liberálisokról! Hű, de durva!
Sőt egyértelműen elbillentem SG irányába, amikor láthattam, hogy vállalva a vitát beült a film nyersfelvételeit bemutató vetítésre, és az azt követő ankétra a Bálint Házba. Ez a "vádeljárás" kemény volt, s semmiképpen nem vált a házigazdák előnyére.



A film 2. részében viszont nem tudtam a jobbosokkal azonosulni. Semmenyire sem.
Ugyanis ebben a részben Tóthék agyamentségét fixírozhattuk, ahol ismét csak a politika tette meg áldásos tevékenységét. Éspedig abban a formában, hogy a tinédzser Zsófi nyilvánvalóan a kövérlászlós bajusszal & valami félreértelmezett nemzeti hevülettel megvert apuka (Lajos) hatására taszította el magától saját - feltehetőleg ballib - édesanyját (Zsuzsa)!!!
Azzal nyugtatgattam magam, hogy emögött a válás mögött azért másnak is kell(ett) lennie. Amire azért volt is egy halovány utalás, amikor TL neje arcába vágta, hogy az nem szeret túlzottan vasalni. Ergo, az elhidegülésre a politika csak indoknak volt jó. Legalábbis remélem! Akkor, talán még nincs akkora baj!
Mindenesetre míg néztem előbb feszengtem, majd szorongtam (csak ajánlani tudom hollywoodi produktumok helyett), végül teljesen elszomorodtam.
Beteg az ország! Méghozzá nagyon.

Az európai videógyóntató

A média, a marketing és egyéb ily' témák területén mérföldekkel előttünk jár az USA. Ez tény. S az is, hogy a jobbaktól nem szégyen tanulni!

Ez tűnik fel az EP-választások közeledtével itt a neten, itt az öreg kontinensen is. Ugyanis az, hogy egyik legjobb helyet, a YouTube-ot is a bevonják a kampányba remek ötlet! Csak nem túl eredeti.
Mégpedig azért nem, mert láthattuk tavaly Obama sikeres internetes kampányát; sőt magát az egész elnökválasztási küzdelmet, amely gyakorlatilag ott/itt a neten/a YouTube-on vette kezdetét, hisz az ottani jelöltek többsége eleve itt/ott hirdette meg a programját!
Az az európai szakemberek javára írható, hogy ez az új vállalkozás azért némi unikalitással bír. Például azzal, hogy az egyszerű, mezei netpolgárnak lehetővé teszi, hogy kérdésekkel (innen a neve is: youtube.com/questionsforeurope) zaklassa a jelölteket, szakértőket, stb. Sőt mivel a háttérben - mintegy megvalósítóként - bőszen meghúzódik a jelentős infrastruktúrával bíró EuroNews, így annak újságíróit is lehet faggatni nyugodtan.
Aki emlékszik, annak beugorhat az, amikor a '90-es évek elején a U2 ZooTV és Zooropa turnéi során a koncertek előtt a helyszíneken felállítottak ún. videógyóntató-sátrakat, ahol mindenki elmondhatta örömét/bánatát... No, valami ilyesmit hoztak létre itt is. Csak itt kérdezni illik.
Azonban nem árt óvatosnak és közhelyszerűnek lenni - hacsak nem vagyunk nárcisztikusak -, mert a legeredetibb és -izgalmasabb kérdések akár a EuroNews adásaiba is bekerülhetnek!

Eric jön, lát és győz

Tegnap véget ért az egyik legfontosabb európai filmseregszemle, a cannes-i. A díjazottakkal különösebben nem akarok foglalkozni, valószínűleg megérdemelte a Haneke és a többi díjazott is. Ellenben azzal, hogy a vásznon ismét feltűnt a valaha volt legjobb futballista, Eric Cantona, azzal annál inkább.
Arra most nem térnék ki, hogy mennyire zseniális, öntörvényű és kiszámíthatatlan volt a pályán. Nagyjából ezek az értékek tették azzá, aki. Tényleg csak két mondat: 1. Azért ez nem véletlen, hogy a szurkolók (a világ minden részéről) EC-t választották meg a MU valaha volt legjobb labdarúgójának! 2."1966 volt az angol futball legnagyobb éve, akkor született ugyanis EC".
Anno pályafutása során nemcsak hihetetlen játékintelligenciája miatt tűnt ki a többi játékos közül. Ugyanis már akkoriban is igen nyitottnak mutatkozott a művészetek felé (szűkös szabadidejében rajzolgatott, festegetett, s ha alkalomadtán olvasásra is fordított egy kis időt, akkor nem a Sun-t, v. v.melyik szaksajtót forgatta, hanem filozófiai műveket(!), sőt maga is irogatott verseket)!
Mikor - nagy-nagy sajnálatomra - szögre akasztotta a stoplisát hirtelen sok szabadidővel rendelkező úriemberré vált, aki teljes mellszélességgel fordulhatott a művészet(ek) irányába.
Azt kár lenne tagadni, hogy már a pályán is szeretett szerepelni, így talán törvényszerű, hogy hamarosan a vásznon is feltűnt! Oly' remek filmben is, mint az 1999-es Lápvidék gyermekei, melyben - testhezállóan - egy sok-sok fejre mért ütést elszenvedett bokszolót alakít. Kiválóan.
Szóval idén immár - ha jól számolom - a nyolcadik filmjében kerül a szemünk elé, ám a remek Ken Loach által jegyzett Looking for Eric-ben először alakítja önmagát!
A történet röviden annyi, hogy egy jobb sorsra érdemes, depressziós postás végső kétségbeesésében a számára is bálványként tisztelt EC-hoz fordul segítségért. S, ahogy az már a mesékben és a forgatókönyvekben lenni szokott: az imái meghallgatásra kerülnek! S Eric pontosan úgy cselekedett, ahogy a 90-es években a pályákon is, vagyis: jött, látott és győzött!

Egy tragédia árnyékában

Ha gonosz lennék, akkor azt mondanám, hogy egy gyilkosság és két súlyos, életveszélyes testi sértés ára 100 millió forint! Legalábbis a veszprémi kézilabdaklub és a T. Ház szakbizottsága szerint, derült ki a héten!
Ugyanis kedden a sport- és turisztikai bizottság ennyit szavazott meg a honi sportélet egyik legjobban prosperáló egyletének. Arra hivatkozva, hogy ezzel kívánja kompenzálni a klub veszteségeit (biztosítási költségek, likviditás, stb.).
Azonban itt akad némi morális, etikai probléma. Főleg úgy, ahogy az egész eset tálalva vagyon! Ugyanis a bakonyi klub ügyvezetője, Hajnal Csaba entréejében a gyalázatos Cozma-gyilkosságot tolta előtérbe! Természetesen nem nevezve meg a dolgot, csak úgy finoman meglebegtetve, hogy hááát, szóval... sok volt a kiadás.
Teljesen jogosan horkant fel a kézilabda-társadalom. Ha a Veszprémnek jár ez a plusz segítség - főleg a gazdasági világválság és megszorító intézkedések közepette -, akkor a többi klubnak miért nem? Vagy a szomorú, drámai események előjogokra jogosítanak fel?
Vagy, ha már a tragédiáknál tartunk - teszem ezt hozzá én - akkor esetleg a fehérvári korongozóknak nem illene valami hasonlót felajánlani? Mármint az érintett bizottságnak.
Mindenesetre, amíg ezekre a kérdésekre nincs válasz, addig ez egy kicsit unfair lépésnek tűnik. A honi férfi kézilabda berkein belül feltétlenül.
Főleg úgy, hogy a veszprémiek - mint az ma be is bizonyosodott - e segítség nélkül is abszolút fölénnyel bírnak itthon, hisz 100%-os teljesítményt nyújtva nyerték meg a bajnokságot!