A deficites rosszfiúk

Nemrégiben fejeztem be a The Sopranos összes évadjának, összes epizódjának (újra)nézését.

Így kitudja hányadszorra is tökéletesnek tűnik.  A 90-es évek vége felé David Chase agyából pattant ki az ötlet, hogy hogyan lehetne az amúgy is szépen lenyúzott italoamerikai maffia dologról még 1 bőrt lenyúzni. Lehetőleg úgy, hogy az ne fájjon a nézőknek. 

Harold Ramis működő filmecskéjét, az Analyze This-t pár hónappal megelőzve, egy meglepően hasonló ötlettel operáló sorozattal állt elő az HBO égisze alatt. (Előbb a FOX-ot keresték meg az ötlettel, de azok elhajtották őket; azóta meg gondolom, hogy azt az illetőt küldték nyugdíjba, aki ezt a döntést meghozta).

Van ugye a James Gandolfini által megformált Tony Soprano, a Jersey-i maffiacsalád tagja, aki hamarosan az egész bagázs élére kerül. Ezt és a családjával fennálló különböző konfliktusokat azonban képtelen lábon kihordani. Innen jön a helyzet, hogy szakértői segítségre van szüksége.

Viszont, mégis hogyan adja az, hogy e szőrös tökű macsó társaságban valaki közülük nem bírja a nyomást és agykurkászhoz kénytelen fordulni? Na, és innentől el lehet képzelni, hogy mindez mennyi drámával, feszültséggel és fordulattal jár.

Napestig sorolhatnám a részleteket, érdekességeket, de mivel ezt már kismillióan megtették (pl. a magyar wiki kimerítő szócikke), csak arra szeretnék kitérni, hogy aki teheti ne hagyja ki ezt az egyedülálló sorozatot. Minden, ami időhiány miatt kimaradt a The Godfatherből, vagy éppen a GoodFellasból, azt itt megtudhatja az ember az alvilágról.

Annak ellenére, hogy a televíziózás történetének anyagilag legsikeresebb és a kritikusok által leginkább legjobbjának titulált TV-sorozat lett (többek között 21 Emmy- 5 Golden Globe-díj), Mo-on annak rendje és módja szerint megbukott. Ebben szerepet játszhatott az is, hogy a magyar TV-csatornák (a retekklub és a cool) az agyament túlszabályozások miatt - trágár beszéd, erőszak, stb. - kénytelenek voltak oly' időpontokban nyomni a sorozatot, amikor éjjeli portásokon és baglyokon kívül senki nem bámulja a képernyőt!

A végére pedig egy érdekesség az IMDb-ről: A második szériában hangzik el a legtöbbször a fuck szó. 715x, ami azért nem rossz szám, főleg annak ismeretében, hogy 1-1 évad 13 részből állt. (a No3: Tony [264], Chris [68], Sil [34]).

A 3. évad 11. epizódját pedig mindenki figyelmébe ajánlom. Steve Buscemi rendezése az abszolút első.  

(fotó: chaoswallpapers.com)

Hope in DC

Ugye ezt a képet nem kell bemutatni:

Sok mindent el lehet mondani Obama politikájáról, de azt azért el kell ismerni, hogy a marketing terén lehet bármennyi pénze a GOP-nak a super PAC-oknak hála, idén sem fogják tudni felvenni velük a harcot. Legalábbis addig, amíg ilyen ikonikus dolgokat tesznek le az asztalra, addig biztos, hogy nem.

Hisz ez is már mémmé lett, melyre legjobb bizonyíték, ami a héten az NFL Draft nyomán került fel ide a hálóra. Az azért nem véletlen, hogy RG3, akit ábrázol ez a kép szintén DC-be tette át a székhelyét.

A remény vele szemben is elég nagy. Remélem fel fog tudni nőni hozzá.