A bővebb és a szűkebb látótér

Napjaink tragikus és szomorú iráni aktualitásai miatt vált időszerűvé Marjane Satrapi és Vincent Paronnaud 2007-es rajzfilmje, a nagyszerű Persepolis. Ebből oly' random-jelleggel ismerszik meg a dicső távoli, ám annál zavarosabb közelmúlttal bíró Irán.
Az erősen önéletrajzi ihletésű film főszereplője kezdetekben - a sah-rendszer végnapjaiban - még cserfes kislány, MS, aki stílusosan, s korának megfelelően még feketének és fehérnek látja a világot.
Miután magunk is szemtanúivá válunk az eseményeknek, megtapasztaljuk az örök reakciós közhelyt: a forradalom felfalja gyermekeit (igaz ehhez kellettek az akkori geopolitikai sajátosságok is, mint pl. az iraki-iráni háború)! Tudniillik a zavaros időkben a korábbi harcostársak ideológiai varrat mentén szétszakadtak, majd egymás torkának estek. Mindennek pedig természetszerűleg következménye lett egy újabb totalitarizmus, csak ez már nem a modernizációt, hanem a vallást & a Koránt tűzte zászlajára!
A fejleményeket részben kívülállóként, részben elszenvedőként megélő főhősünket mindez mit sem zavarja, hogy a tinédzserlét rögös útjain botladozzon tova. A modern és felvilágosult kislány azonban lépten-nyomon kivívja a hatalom ellenszenvét, így szülei amellett határoznak, hogy MS-nek a távoli, ám biztosnágos Bécsben kell tovább tanulnia.
Főhősünk látótere tovább szélesedik: megismerkedik a szokatlan európai kultúrával (felettébb érthetetlen lesz számára az ún. nyugati dekadencia), a szerelemmel és a rasszizmussal is! Azonban végül belátja, hogy kötelékei elvághatatlanok, s így némileg lehiggadva a hazatérés mellett dönt.
Ekkor kénytelen szembesülni, hogy hazájában időközben semmi sem változott. Sőt!

Megtapasztalja, hogy a Forradalmi Gárda (örökké emlékezetes lesz, amikor nemrégiben Vona G. ezt a társaságot kívánta behívni Mo.-ra, hogy ne merjék tépkedni a Jobbik plakátjait!!!) és az Őrök Tanácsa ókonzervatívizmusa nyomán a szabadság apró körei immár jóformán csak nagyvárosokba szorultak vissza.
A demokráciára és a szabadságra továbbra sincs semmi remény: maradt a szűk látótér! Így főhősünk másodjára is a csomagolás mellett dönt: ugyanis egy autonóm személyiség számára az ily' álságos rendszer egyet jelent a börtönnel!
S ami a legfájóbb, hogy ez a történet a 90-es esztendőkben ért végett, de az aktuálpolitikai események azt jelzik, hogy ebben a többre érdemes Iránban azóta sem változott túl sok minden!

Lakmusz-kupa

A napjainkban zajló Konföderációs Kupa több szempontból is hasznos.
Első, s legfontosabb, hogy nyáron itt, a mi jó, öreg kontinensünkön valósággal focihiány van, s így ez a lagymatag összezörrenés gyakorlatilag oázisként funkciónál!
Másodsorban azért, mert így lehetősége nyílik a FIFA-nak, hogy tesztelje, mennyire felkészült Afrika, azon belül is a Dél-afrikai Köztársaság arra, hogy jövőre lebonyolítsa a földkerekség legnézettebb, és -népszerűbb eseményét, a labdarúgó-VB-t!
Ezekre lassan körvonalazódik is a válasz: Mivel az ország a déli féltekén található, ezért ott ilyentájt már igen csípős az idő, s ez feltehetőleg '10-ben is így lesz! Ez máris gondnak tekinthető, s a nagy vesztesek valószínűleg leginkább ezzel fognak takarózni.
De arra is megfelelő ez a KK, hogy rájöjjenek az illetékesek, hogy a helyi erők kezéből feltehetőleg ki kell majd csavarni az ottani szurkoláshoz kötelességszerűen hozzátartozó dudákat! Ugyanis azok valamilyen téveszme okán azt gondolják, hogy azt az átkozott készséget rohadt cool 90 percen keresztül - megállás nélkül - fújni! Pedig innen szólok, hogy nem az, sőt inkább kurva idegesítő, hisz a TV-ből így oly' hangok áradnak, mintha a stadionok felett egy hatalmas légyraj ragadt volna!
Igaz, még mindig jobb ezt hallgatni, mint egy-két hazai kommentátort. Ezért leszögezhető, hogy nem csak a FIFA, hanem az MTV számára is mintegy lakmuszpapírként szolgálhat ez a "sörmeccs-kupa" (© Zsolt).
Mondjuk az tény, hogy az emlékezetes 2006-os retekklubos közvetítést nehéz lesz alulmúlni, de a köztévé hasonló mélységekbe képes szárnyalni. Elég ha csak a fejhangon sipítozó Somos-twinsre; vagy pályakezdőnek a legjobb jóindulattal sem nevezhető Deák Horváth Péter reménytelenül tehetségtelenségére gondol az ember! Ha ezek az egyedek túl sok teret fognak kapni a következő évi közvetítésekkor, akkor muszáj lesz egy másik alternatívát keresni!
Vagy, van még egy lehetőség: aláírásgyűjtés, majd népszavazás, hogy klónozzák Hajdú B. Istvánt, s őt küldje Afrika déli csücskébe az MTV!

A T.Ház és az újabb esély

Azért ismét egy szép eseménysorozattal gazdagodott a magyar politikai folklór.
Mint ismert, tegnap a köztársaságunk elnöke - jegyezzük meg jogosan - dúlva-fúlva vonult végig a szebb napokat is látott, amúgy dohos levegőt árasztó Ogy. épületén, miután a hazai politikai elit ismét játszótérré degradálta munkahelyét!
Mert, vajh ki nem mondott megint igazat? Vagyis ki nem szavazta meg - az amúgy egyszer már meghasaltatott - Baka főbíró-jelöltet?
Mondjuk, erre én is kíváncsi lennék, de esélyem, hogy valaha is megtudjam, nagyjából annyi, mint amekkora nyerni a lottón! S innen az van, hogy a politikával még csak-csak foglalkozó átlagpolgár máris pártszimpátiája alapján tudja a tutit.
Nagyjából itt tart a mai politikai kultúra Magyarhonban!
Ami azonban ennél nagyobb gond, hogy Solyómmal nem először törlik fel az Ország Házának eklektikus folyosóját (vö. maga SL megválasztása körüli emlékezetes "vakondokozást"; vagy éppen a különböző jelölésekkel együtt járó, már-már törvényszerű szívatásokat). De ez még hagyján, hisz SL maga vállalta ezt a pozíciót, s merészkedett be a magyar reálpolitika pállott ösvényeire (lásd még: Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók).
De ami ennél sokkal aggasztóbb, hogy valóban csak ennyi a felhozatal a magyar bírói karban? Mert ha igen, akkor csakugyan nagy a baj!
S azért is erős ez a gyanú, mert kb. 24 órával azután, hogy SL nem győzte kihangsúlyozni, hogy ENNEK a parlamentnek nincs túl sok értelme újabb legfelsőbb bírósági elnököt jelölni, erre mit ad isten, a köztársaság nagy tudású feje ismét Baka András nevét húzza elő a kalapból!
Most akkor a dac, vagy a lehetséges/tehetséges jelöltek szűk köre mozgatta az egyik közjogi méltóságunk kezét és fejét?
Őszintén, egyik sem jó válasz!