Lawrence Blockot nyugodtan nevezhetjük az Államok Jókai Mórjának. Nagyjából hasonló gyakorisággal izzadja világra írásait. Szerintem össze sem lehet számolni, mennyi műve forog a piacon/könyvtárban/kezekben. Ennek megfelelően nagyjából ily' arányba téved zsákutcába is.
Tudom, hogy több sorozatot is visz egyszerre (spec. szerencsém volt már a Scudder-, Rhodenbarr-sorozatokhoz), de most a Keller-szériával kerültem közelibb kapcsolatba. Bárcsak elkerült volna ez a sorscsapás, ami Bérgyilkos a célkeresztbenre volt keresztelve.
Azt a tanulságot sikerült levonni, hogy maradok az elsőként felsorolt LB-szériánál, mert annak újabban immár tiszta (anti)alkoholista exrendőre, és történetei valóban szórakoztatóak. Nem úgy mint a betörős és ez a bérgyilkosos szarság.
Ugyanis, rég éreztem ekkora kínt egy könyv olvasás közben. De mivel krimiről volt szó, s a szerző érdeklődésemet annyiban csak felkeltette, hogy mi lesz a megoldás/ok/elkövető és végkimenetel, hogy csak végigkínlódtam ezt a cca 300 oldalt. De minek?
Amikor a regény felénél kiderült, hogy ki a gyilkos; hisz kb. 2/3 részt felesleges párbeszéd zajlik a főhős és főnöke/kontaktja között; valamint kéretlenül nők garmadája bújik Kellerünk ágyába, hisz akkora ász. Szóval sima bűnügyinek sem nevezhető közhelyparádé.
S mindez nyakon öntve szükség- és végtelen cinizmussal és iróniával. Holott magam is ilyen vagyok, de ebben a töménységben kiborító!
Tudom, hogy több sorozatot is visz egyszerre (spec. szerencsém volt már a Scudder-, Rhodenbarr-sorozatokhoz), de most a Keller-szériával kerültem közelibb kapcsolatba. Bárcsak elkerült volna ez a sorscsapás, ami Bérgyilkos a célkeresztbenre volt keresztelve.
Ugyanis, rég éreztem ekkora kínt egy könyv olvasás közben. De mivel krimiről volt szó, s a szerző érdeklődésemet annyiban csak felkeltette, hogy mi lesz a megoldás/ok/elkövető és végkimenetel, hogy csak végigkínlódtam ezt a cca 300 oldalt. De minek?
Amikor a regény felénél kiderült, hogy ki a gyilkos; hisz kb. 2/3 részt felesleges párbeszéd zajlik a főhős és főnöke/kontaktja között; valamint kéretlenül nők garmadája bújik Kellerünk ágyába, hisz akkora ász. Szóval sima bűnügyinek sem nevezhető közhelyparádé.
S mindez nyakon öntve szükség- és végtelen cinizmussal és iróniával. Holott magam is ilyen vagyok, de ebben a töménységben kiborító!
Szóval törvényszerű ha valaki sokat dolgozik (az előzőekben taglaltakon kívül még két sorozatot visz, és egyéb tárgyú könyvei is vannak; valamint maga írta a My Blueberry Nights valóban ragyogó forgatókönyvét!), akkor bizony képes sokat hibázni. Lehet, hogy néha élni és tapasztalatot szerezni is kellene, nemcsak midig szarni a könyveket, főleg ha - történetesen - egy épkézláb történetünk sincs. Mint jelen esetünkben.
Magam részéről maradok a Scudder-sorozatnál. Abban Mr. Block nem tud hibázni.
Magam részéről maradok a Scudder-sorozatnál. Abban Mr. Block nem tud hibázni.
beidézés:
- Én erősen hiszek abban, hogy nem szabad bizonyos dolgokat keverni.- Mint az evést a szarással.
(Lawrence Block: Bérgyilkos a célkeresztben, h.n., Agave, 2005)
