Gondolom bővebben nem kell részleteznem. Minden ott van rajta!
Pete Souza egy olyan történelmi momentumot kapott el, ami ritkán adatik meg, s még ritkábban sikerül ilyen hitelesen vissza is adnia annak súlyát, feszültségét!
Engem teljesen lenyűgözött, s immár két napja nem hagy szabadulni.
Az HBO 2010-es esztendő legnagyobb dobásának bizonyult Boardwalk Empire-en letagadhatatlan a szellemi atya, Martin Scorsese kézlenyomata. Ez szinte minden mozzanatán kitapintható. Azonban nagy kár, hogy az - egyre - őszebb mester csak egy epizódot vállalt el. Így ez csak Scorses Light. Erősen felvizezett valami.
A sztori az 1920-as évekbeli Államokba repít vissza, amikor az egyik elbaltázott politikai döntés (szesztilalom) megágyazott a szervezet alvilág megacélosodásának. Ha Mr. Scorses pályafutását nézzük, akkor szinte biztosak lehetnénk benne, hogy ebben a témakörben bekötözött szemmel sem tudott volna nagyot hibázni. Ujjgyakorlat (lett volna). Igaz, legalább executive producerként ott volt végig a stáblistán (többek közt Mark Wahlberg társaságában).
Ebből azonban csak az atmoszféra megteremtése sikeredett scorsesésre. A már-már nyomasztó korhűség, azt idézi, amit az a nyomoronc Cameron is művelt az Oscarokkal méltatlanul kibélelt Titanic forgatásán. Mégpedig, hogy a legkisebb kanalakba is bele kellett gravíroztatni a White Star Line emblémát. Ez a felesleges részletekben való elveszés lépten-nyomon visszaköszönt a BE-ben is.
Na, meg a szex. Nem, mintha különösebben ellenemre lett volna, hisz gyakorlatilag minden szerepre egy-egy szépséget találtak (leszámítva Paz de la Huertat, s ennek megfelelően ő meztelenkedett a legtöbbet!). Ebben a viszonylatban a zseniális Twin Peaks nyomaiban járt e széria.
Amúgy színészi vonalon valóban combos volt a felhozatal, hisz Steve Buscemi, vagy éppen Stephen Graham is telitalálat. Sőt, Michale Shannon által megformált VanAlden ügynöknél ellenszenvesebb megszállottat ritkán látni. Nem csak képernyőn! Hibátlan.
Maga a miliő is ragyogó. A szesztilalom nyomán legyűrhetetlenné váló maffia szerteágazó története (az obligát Al Caponétól Lucky Lucianoig megjelenik, sőt szerves részévé válik a történetnek). Az ugyancsak ekkor fénykorát élő Atlantic City, mint a város adomái. Vagy éppen az akkori politika fontos kérdései (a már többször említett marhasága, az alkohol tilalmától, a nők választójogán át egész a faji előítéletig).
Vagyis minden adott volt egy remek, korszakos sorozathoz, az ember mégis azt érezte, hogy csak a díszletet bámulja. Kizárólag a lényeg hibádzott. Erre az a legjobb bizonyíték, hogy kb. a 9. epizódnál kezdtek az események valamelyest felpörögni, ami egy maffia-történetnél gáz. Főleg, hogy az egész évad összesen 12 részből állt.
