Libanoni-amerikai szépség

Sam Mendes az Amerikai szépséggel 1999-ben már belopakodott az amerikai középosztály hálószobáiba. Azonban Alan Ball a 2008-as Towelheaddel (a magyarított Érzékeny pont címet inkább hagyjuk) még beljebb merészkedett. Igaz a falig már ő sem mert elmenni.
Nem véletlen azonban a szembeötlő hasonlat, hisz a brit SM bábáskodott az utóbbi mozgókép elkészítésénél is. Némi eltérést leginkább abban tapasztalhatunk, hogy a nagy hollywoody-i nevek (pl. Spacey, Bening) jelen esetünkben elmaradtak.
De, talán épp ezt ellensúlyozandó itt egy kicsit merészebb és meredekebb lett a téma. Holott a történet középpontjában ismét a tinédzserkor és annak szexuális sajátosságai, olykor túlfűtöttsége áll. Ami lassan természetszerűleg vonzza maga után az idősebb férfiak totális megbuggyanását (esetünkben Aaron Eckhart adja a pedofil redneck mintapéldányát).
Ami újdonság, az az, hogy AB dolgozatát kiegészítette történeti aktualitásokkal (a '91-es öbölháború eseményeivel) és a rasszizmussal (amíg a libanoni-amerikai főhőst, Jasirát [Summer Bishil formázza meg] a texasi fehér suttyók vegzálják, addig komplexusok armadájával küzdő apja [Peter Macdissi] pedig az afroamerikaik felett ítélkezik játszi könnyedséggel).
Már ezek miatt is az mondható, hogy tisztes iparosmunkával van dolgunk, de annyi problémám azért mégis adódott, hogy hiába tett fel okos és égetően fontos kérdéseket, ha ezekre meg sem próbált választ keresni. Teszem azt például, hogy egy-egy szexuális zaklatás/molesztálás ügyében mennyiben tehető - esetlegesen - felelőssé a későbbiekben áldozattá váló személy; vagy éppen abban, hogy egy önmagát konzervatívnak hazudó, de inkább bigott és álszent atya a gyermekével szembeni fegyelmezés terén meddig mehet el?
Kár, hogy ezekre az aktuális és fájdalmas kérdésekre nem kaptam választ.

Kalózok az EU vizein

Az ami vasárnap a magyar szavazófülkékben történt nem kívánok különösképpen foglalkozni. A jó magyar szokáshoz hívein úgy is ezt teszi az ország egyik fele. A másikat meg qrvára nem érdekli az egész.
Azt azért hozzátenném, hogy a nagy győztes FD nem tűnik túl boldognak, holott arról beszél, hogy a kontinens legnagyobb arányú győzelmét aratták. Ez tény, de mégis messze tűnik az a hőn vágyott 2/3! Ezért nem volt felhőtlen az öröm.
A legnagyobb jobbmenetest az SZDSZ szedte be, amely szemmel láthatóan a padlóra került. A bíró a számolást megkezdte, s a K.O. a parlamenti választáson mondatik ki! Mármint akkor, ha addig nem tudnak felkelni a padlóról.
Onnan, ahova az MSZP is zuhant. Erre pedig egyetlen magyarázat van: azért mindenféle következmények nélkül nem lehet 9 esztendőt elsumákolni! A választópolgár már csak olyan, hogy nehezen tanul, de még nehezebben felejt!
Sőt olyan, hogy képes bedőlni a szélsőjobb velős, magvas - s természetesen nem túl szofisztikát - jelszavainak! Igaz ebben nagy-nagy szerep jutott a mainstream politikának is! Sajnos szabadon hagytak oly' témákat, választórétegeket, melyeket ezek szíves-örömest felkaroltak! Az eredmény pedig itt van: a 3. legnagyobb párttá váltak!
A végére maradt némi pozitívum. Őszinte gratula az LMP-HP-nek, akik gyakorlatilag nulla hátérrel is beelőzték a Szadit; és a 19-re ismét jó lapot húzó MDF-nek! Ez tényleg szép volt!
Viszont a legnagyobb öröm az, hogy mindannyiunk kedvence a PirateBay fájlmegosztó által gründolt Piratpartiet is szerzett egy mandátumot (7,1%-nyi voksot gyűjtött be), s így ott lesz min. egy képviselőjük Brüsszelben és Strasbourgban!
Elég szomorú, hogy ez lett a vasárnap fénypontja! Nem bővelkedünk túl sok pozitívumban, így ezt a keveset is meg kell becsülni!