Szabad szombat a Szigeten

Több évnyi töketlenkedés után úgy tűnik, hogy a Sziget szervezői valóban mertek nagyot álmodni. Tényleg oly' headlinereket csábítottak a fesztiválra, akik a Lajtán túl is hasonló pozíciókat töltenének be (pl. Lily Allen, Bloc Party, vagy a Primal Scream); vagy éppen azzal, hogy a pirézeket is kiutáló Magyarhonban be merték vállani a Rock Against Racism-napot!
Gratula!
Ám a hála csak ezután jön. Mivel a szívemnek igazán kedves zenekarokról még nem is szóltam. Tudniillik az arcom akkor vált igazán mosolygossá, amikor értesültem, hogy a Placebon - akik sokadszorra tesztik tiszteletüket a Filatorigát környékén - kívül eljön Birmingham büszkesége, az Editors, ill. az immár 23. életévébe lépett, harcos-balos walesi bárdok, Manic Street Preachers!
Atyagatya. De rég vártam egy ilyen listára!
S, hogy a világ valóban kerek legyen, a szervezők megtették azt a szívességet, hogy ezeket a csapatokat egyetlen napijegy ellenében megnézhessem! Ugyanis mindhárman augusztus 15-én, szombaton fognak a húrok közé csapni. S én tuti, hogy ott leszek!
Főleg azért, mert a '93-as Zooropa turné óta idén először nem fogom élőben meglesni a U2-t! Ennek pedig két oka is van: az első roppant triviális. A pénzügyi válság hullámaiban magam is elég sokat lubickoltam. A másik pedig még egyszerűbb, a No Line... nekem nem a Riviéra!
Szóval augusztus 15-én szombaton szabad szigetelni!

Egy repülő hollandi leszállt Pesten

Az nagyon jó, hogy a kortárs fotóművészet egyik díszalakja, a holland művészeti polihisztor, Anton Corbijn retrospektív kiállítása nyílt a Ludwigban a nevem napján. A lassan maga is intézménnyé nemesülő művészember kultikonokat prezentáló tárlata egészen július 5.-ig tart nyitva.
Annyit lehet róla tudni, hogy élete gyakorlatilag a zene körül forog. Úgy vált ismertté, hogy különböző zenekarok mindenható ún. udvari fotósa lett, s azt sem árt tudni, hogy a Joy Division szeretete vonzotta a ködös Albionba, s az első filmes területre vezető kalandja is a zenéhez, ill. a JD-höz kapcsolódik (Control).
Nem akarok különösebben elmélyedni e nagyszerű művész munkájában, megtette ezt már helyettem is számos fórum itt a neten. Viszont ami mellett nem nagyon tudok elmenni, az az, hogy zenei szívem egy-egy csücskéhez is sok-sok köze van: ő szabta-szabja meg a U2 fazonját; és szintén AC volt az, aki anno a Therapy?-ban is meglátta a fantáziát, s rajta is hagyta jellegzetes vizuális névjegyét az amúgy jobb Therapy?-albumok közé sorolható Infernal Love-on!
S akkor a Metallicáról még nem is szóltam. Különösebben nem szeretem őket, de amikor AC éppen körülöttük sertepeltélt (Load & ReLoad, 1995, 1997) James Hetfieldék akkor vetkőzték le az akkoriban már igen cikinek tűnő metállos külsőt, s vedlettek át rövid frizurás, szakálas-napszeműveges trendi arcokká. Zenéjük is hasonlóan üdítő változásokon ment át! Igaz azóta csak a külső maradt meg, amúgy a kertek alatt visszaszédelegtek a számukra hazai pályának bizonyuló gitárriffes metálkodáshoz. Lelkük rajta!
De vissza főhősünkhöz: szóval Ludwig 07.05-ig, számos egyéb akcióval. Ritkán járnak erre ekkora talentumok!

Giants or Steelers

Azóta is rágódom, hogy a 2009-es, vagy az egy évvel előtti Super Bowl volt e jobb. Nem tudok dönteni, ezért álljon itt a két - nem mindennapi izgalmakkal tarkított - meccs összefoglalója.

I've come back again

Azt, hogy ismét itt lebzselek, megünneplem egy Sigur Rós klippel!