Az nagyon jó, hogy a kortárs fotóművészet egyik díszalakja, a holland művészeti polihisztor, Anton Corbijn retrospektív kiállítása nyílt a Ludwigban a nevem napján. A lassan maga is intézménnyé nemesülő művészember kultikonokat prezentáló tárlata egészen július 5.-ig tart nyitva.Annyit lehet róla tudni, hogy élete gyakorlatilag a zene körül forog. Úgy vált ismertté, hogy különböző zenekarok mindenható ún. udvari fotósa lett, s azt sem árt tudni, hogy a Joy Division szeretete vonzotta a ködös Albionba, s az első filmes területre vezető kalandja is a zenéhez, ill. a JD-höz kapcsolódik (Control).
Nem akarok különösebben elmélyedni e nagyszerű művész munkájában, megtette ezt már helyettem is számos fórum itt a neten. Viszont ami mellett nem nagyon tudok elmenni, az az, hogy zenei szívem egy-egy csücskéhez is sok-sok köze van: ő szabta-szabja meg a U2 fazonját; és szintén AC volt az, aki anno a Therapy?-ban is meglátta a fantáziát, s rajta is hagyta jellegzetes vizuális névjegyét az amúgy jobb Therapy?-albumok közé sorolható Infernal Love-on!
S akkor a Metallicáról még nem is szóltam. Különösebben nem szeretem őket, de amikor AC éppen körülöttük sertepeltélt (Load & ReLoad, 1995, 1997) James Hetfieldék akkor vetkőzték le az akkoriban már igen cikinek tűnő metállos külsőt, s vedlettek át rövid frizurás, szakálas-napszeműveges trendi arcokká. Zenéjük is hasonlóan üdítő változásokon ment át! Igaz azóta csak a külső maradt meg, amúgy a kertek alatt visszaszédelegtek a számukra hazai pályának bizonyuló gitárriffes metálkodáshoz. Lelkük rajta!
De vissza főhősünkhöz: szóval Ludwig 07.05-ig, számos egyéb akcióval. Ritkán járnak erre ekkora talentumok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése