Azt kell, hogy mondjam Rebecca Miller Pippa Lee négy élete c. könyvben legalább annyi maradt benne, mint amennyi át is jött belőle. Vagyis ez egy erős közepes nő(i) könyv. De erről majd később.
Kezdjük az elején. Az ötlet kiváló: hisz főhősünk nem mindennapi életét kísérhetjük végig egy vidéki, nem bigottan vallásos családtól a bohém NYC-i életen át egészen egy nyugger lakóparkig.
Mindez alatt szegény szerencsétlen Pippa Lee (innen PL) gyakorlatilag többet szenved mint egy-egy ókori görög tragédia egész színe. Nézzük csak meg kivonatosan, mogyoróhéjban.
Minden ott(hon) kezdődik. Itt azonnal találkozhatunk az egyik legfontosabb férfi mellékalakkal, a feleségét megcsaló lelkész atyával. Ennél jóval fajsúlyosabb a különböző serkentőszereken élő, illetve majomszeretetével PL-t megőrjítő anya alakja. De ha alaposan odafigyelünk, akkor felfedezhetjük, hogy főhősünknek van még négy bátyja is akikre a szerző bántóan kevés szót pazarolt. Mindez jó kis alap egy helyre kis drámának, ám néhány momentumot kivéve (pl. anya-lánya közötti abnormális kapcsolat) eléggé vérszegény ez a rész.
Miután PL kissé morbid lolitai kaland után kénytelen elhagyni családját (ez is módjával lett kibontva - pedig mekkora patron), meg sem áll egy NY-i meleg nagynéniig. Már természetes, hogy ez az alak (+ a hozzá tartozó csupa-csupa női szereplő is!) elnagyoltan van(nak) ábrázolva. Miután tini főhősünk elszereti szállásadó rokona barátnőjét, szinte magától értetődően sodródik a lejtőn a drogos, szado-mazó infernóba.
Miután PL kissé morbid lolitai kaland után kénytelen elhagyni családját (ez is módjával lett kibontva - pedig mekkora patron), meg sem áll egy NY-i meleg nagynéniig. Már természetes, hogy ez az alak (+ a hozzá tartozó csupa-csupa női szereplő is!) elnagyoltan van(nak) ábrázolva. Miután tini főhősünk elszereti szállásadó rokona barátnőjét, szinte magától értetődően sodródik a lejtőn a drogos, szado-mazó infernóba.
A sor pedig folytatható, de minek: fel-le-fel-le, mint egy kibaszott hullámvasút! Sablonos, olykor operába illő teatralitás (öngyiloktól a nihilista, drogos önkívületig) kíséri PL életét. Nem sorolom, mert nincs kedvem, meg nem is érdemes. Itt minden megtalálható, amit egy emberi elme el tud képzelni, s mégis csak annak életszerűsége, szaga, sava-borsa hibádzik!
Szóval tragédiák sora, de semmi dráma(iság).
Ha vonzódsz a papírízű élethez, sorsokhoz csak akkor olvasd el!
Szóval tragédiák sora, de semmi dráma(iság).
Ha vonzódsz a papírízű élethez, sorsokhoz csak akkor olvasd el!
beIdézés:
Én azok közé a szerencsétlenek közé tartozom, akik nem léteznek egészen. Másoktól elkülönülve élek. De hát minden író vámpír.
(Rebecca Miller: Pippa Lee négy élete h.n., Palatinus, 2009)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése