Olyan ez, mint amikor az ember nem akarja megbántani a szakácsot, hisz az szemmel láthatóan igyekezett, csak hát az eredmény...Valami ilyesmit gondoltam, amikor olvastam Philip Roth Szellem el c. könyvét. Már akkor itt, a címnél álljunk meg egy pillanatra: az Exit Ghost-ot akár egy kicsit szellemesebbre (ha-ha-ha) is lehetett volna magyarítani. De, mindegy.
Szóval adva van az idősödő, rákos betegségével küzdő, szellemileg egyre erőtlenebb (a cím erre is utalhat) Nathan Zuckerman, aki hosszú évek után triviális okok miatt merészkedik vissza a bűnös NYC-be. Ahol ahogy az egy megapoliszhoz illik, új-régi/régi-új behatások érik, melyekkel különböző módon tud megbirkózni!
Ha pedig történetesen oly' történelmi időkben látogat el a Nagy Almába, amikor 2004 novemberében az Államok másodjára választja meg a szemmel láthatóan imbecillis GW Busht elnökének, akkor természetesen nem mehet el e tény mellett szó nélkül. Ami pedig különösen tetszett, hogy PR a hősünk korához méltóan igen sztoikusan méltatta a váratlan eseményt.
Ami azonban már kevésbé volt kóser, ahogy a vulkánként felszínre törő - érthető okokból csak plátóinak bizonyuló - aggkori szerelmet ábrázolta. Az igen posztmodernes könyv a könyvben részben ábrázolt ábrándoknál többször is zavarba sikerült jönnöm: fájt ez a nyálcsorgatás!
Mindenesetre PR még időben megálljt parancsolt a szánalmas erotikus képzelgésnek, mielőtt teljesen gáz lett volna a dolog!
Ez azonban pozitívumként kevés.
beIdézés:
Nagyon rugalmas készülék az ember. (...) Meglepően sok büntetést kibírunk.
(Philip Roth: Szellem el Bp., Európa, 2009)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése