11.06.2018

Régi, minimál, mégis korszakos

A U2 1997-ben (jajj, már 21 kibebaszott éve!) adta ki a vegyes megítélésű Pop c. albumát, amelyről az egyik legkellemesebb szerzemény az If God Will Send His Angels volt. 

A u2songs.com szerint meglepő volt, hogy ez lett az ötödik kislemez (halló!, még ilyenek is voltak akkoriban) a sorban, hisz időközben lekerült az éppen zajló PopMart turné setlist-jeiről, és sokak szerint maga a dal sem tűnt túl acélosnak. Holott, messze a legjobb volt arról az albumról. Ahol Bono simán regél az Úrról és az ő angyalairól, a showbiz-be tett Jézusról, s mindezek mellett akár a Cartoon Networkről a CNN-re szörfölésről is.

Ami viszont már egyértelműen telitalálat volt, hogy Phil Joanout kérték fel rendezésre. Aminek a helyszín az azóta bezárt, lelakott Hi-Liter étterem volt Detroitból, az időpontja pedig 1997. november 11. este 8 órától másnap hajnali 4:30-ig tartott.



Amit még érdemes tudni a klipről:
  • Számos rajongó szerepelt statisztaként a videóban, akiket Bono aznap a helyi Ritz Carlton előtt invitált meg a forgatás helyszínére.
  • A sajátos kettéosztott képernyőn kívül unikális az is, ahogy a videót lassabban forgatták, és csak utólag gyorsították fel. Így Bononak meg kellett tanulnia, hogyan kell énekelni a dalt lassan annak érdekében, hogy az megfelelően szinkronizálhasson a dallal. Ennek a technikának köszönhető, hogy a videóban szereplő többi tag, akik a forgatás során normál sebességgel tolták a rizsát, úgy tűnnek fel, mintha pindurit túl lennének pörögve.
  • A videó viszonylagos ismeretlensége talán annak tudható be, hogy hiába nyomatták már egy héttel a forgatás után, valósággal rejtegették az elkészült klippet (a YouTube-on még ma is csak nézhetetlen minőségben van fenn!), mert azt inkább a 1998 tavaszán bemutatott, roppant sekélyes City of Angels promotálására tartogatták. Méghozzá úgy, hogy bele-belevágtak egy-egy jelenetet a filmből, tökéletesen megbontva ezzel a klip sajátos képi világát. SMH.  
Így valójában szegényebb lett a világ egy olcsó, de mégis korszakos remekművel.  

5.31.2018

A nap, amikor...

Megrögzött, gyógyíthatatlan liberálkapitalistának tartom magam, ezért nem gondolom eleve ördögtől valónak a pénzköltést, sőt. Gondolom, vélem és hiszem, hogy a gazdaság, a világ, stb. azáltal megyen tovább és tovább, ha annak bizony kenetet adunk. Ki forinttal, ki dollárral, ki tugrikkal¹. 

Azonban ma én ebben nem vettem részt. Ugyanis egy megveszekedett fillért sem költöttem. Vagyis ez az a nap, amikor önkéntelenül antikapitalistává lettem

Képtalálat a következőre: „money”


Ideiglenesen.

¹: segítek, az bizony mongol pénznem.